A pince, ahol felfelé vezet az út
Csak két-három éve annak, hogy hallani lehetett, új birtok kezd épülni Sopronban, mégpedig olyan, ami a legmagasabb minőséget tűzi zászlajára. Aztán 2019-ben derült ki, hogy a pincészetet Steiglernek hívják, és hogy a birtok vezetője nem más, mint az a Varga Tamás, aki korábban már nevet szerzett magának osztrák borászatok pincemestereként.
Írta: Bányai Gábor Botond
Azt is tudtuk már korábban, hogy Tamás messzemenőkig híve az organikus szemléletnek, évtizedes osztrák tapasztalata alapján. Ez is mozgatója volt érkeztünknek, de nyilván a birtok történetével kezdtük a beszélgetést a birtokigazgatóval, valamint Lőrinczy Bálint tulajdonossal, aki szintén tősgyökeres soproni.
Mint régi soproni polgárcsalád sarja, Lőrinczy Bálint egész életében hallotta, hogy az ősöknek mennyire fontos volt a szőlőművelés, így a nemzetközi üzleti élet mellett a 2010-es évek közepén úgy határozott, hogy ezt a családi hagyományt megpróbálja újraéleszteni. Természetesen ő is csak egy kis garázsborászatban gondolkodott az elején, de - mint az lenni szokott - szembejött egy 12 hektáros kihagyhatatlan ajánlat, amely birtoktest ráadásul Fertő-parton leledzett, a többi már történelem…
A 12 hektárt ugyan termő szőlő borította, de a térállás („
egy tank is elfért volna a sorközökben” - LB) és az ültetvény állapota egyértelművé tette, hogy azt fel kell újítani. Lőrinczy Bálint számára természetes volt – mind meggyőződése, mind üzleti megérzése okán – hogy a felújítás az első pillanattól kezdve kizárólag organikus szemlélet mentén történhet. Ez a munka 2016-ban kezdődött, és azonnal bejelentkeztek a Biokontroll Hungariahoz is. A birtok persze azóta is bővült, a már említett, a Steiger dűlőben lévő szőlő 13 hektárra hízott, valamint megvásárlásra került még két hektár a Spern Steinerben (amit valami érthetetlen módon a helyi termékleírás „visszaminősített” Steinerré), és van még egy öthektáros parlag a Frettnerben is.
A tulajdonos első gondolata az volt, hogy a feldolgozást majd egy másik pincészettel összefogva oldja meg, azonban hamar rájött, hogy ez az ötlet kevésbé fog működni.
„Hatalmas szerencsém volt, hogy éppen ebben az időszakban ismertem meg Tamást – tulajdonképpen véletlenül. Azonnal kiderült, hogy teljesen azonos a gondolatvilágunk, és nagy szerencse az is, hogy sikerült megnyerni őt az ügyünknek.”
Ez 2018-ban történt, viszont Tamás akkor még Ausztriában, a Nittnausnál, egy 45 hektáros biodinamikus csúcsborászatban dolgozott, így azt a szüretet még távmunkában tudta csak vezényelni. Tamás egyébként klasszikusan megjárta az összes stációt, amit egy magasan képzett borásznak meg kell járnia. 2004-ben Kaliforniában kezdte borász karrierjét, ahonnan két szüret után a Weningerhez került, ahol végigcsinálta a bio átállást ifjabb Franz-cal. 2009-től Új-Zélandon dolgozott egy évet egy 250 hektáros családi borászatban, majd jött a Juris Golsban a Fertő-tó túlpartján, majd egy félév a 430 hektáros Domaine Wachauban és végül a Nittnaus. Miután pedig találkozott Lőrinczy Bálinttal, 2019. január 1-től átvette a Steigler szakmai irányítását.
Nagyon fontos újra hangsúlyozni, hogy a Steigler fő koncepciója a termőhelyi alapokra helyezett csúcsminőségű bioborászkodás. Mint említettük, a Steiger dűlő megújítása az első pillanattól kezdve e gondolat mentén történt, azóta pedig az összes terület fokozatosan átállt, 2021-ben már mind a 14 termő hektárról bio szőlő kerül szüretelésre. A szőlőben a szokásos metódus folyik: réz, kén, narancsolaj, légtérterítés, soralj kapálás, talajélet revitalizáció. Ellenben nincs gyomírtó, nincs felszívódó szer, nincs rovarölő.
Hasonló a gondolkodás a pincében is: szinte kizárólag spontán erjesztés van, egy-egy reduktív tétel esetében alkalmaznak csak bio élesztőt. A cefre kap csak egy minimális alapként, később a palackozásig is legfeljebb csak minimálisat, így a borok összkénje a bioban megengedett mennyiségnek is csak töredéke. A borok többsége hordóban érlelődik, onnan kerül palackba, és már kész is…
Mindenképpen szólni kell a Steigler helyszíneiről. A borászat központja jelenleg Sopron belvárosában, a legendás Balfi út legbelső részén található egy 450 éves pincében. (Érdekes részlet - és az átvitt értelmen túl cikkünk címe is erre utal - hogy a pince tulajdonképpen felfelé vezet, minthogy a párhuzamos Halász utca magasabban van, mint a Balfi út.) Ezen a helyszínen a hordós érlelő található, valamint itt van (a szomszédos pincében) a kifejezetten impozáns borkóstoló helyiség is. A szőlő feldolgozás ugyanakkor egy külvárosi telephelyen történik, a kierjedt borok kerülnek át a Balfi útra. Tervben van ugyanakkor a Steiger 13 hektáros területére építendő birtokközpont, amely egyedülálló lenne a Soproni borvidéken, mind panorámájában, mind pedig a chateau-szerű kialakításban. A tervek készen vannak, pár éven belül tervezik megépítését.
Lőrinczy Bálint nagyon büszke arra, amit eddig elértek: Már az első teljes évjárat, a 2019-es is nagyon jól sikerült, a 2020-asok pedig fenomenálisak. Nem lehet ugyanakkor elmenni amellett sem, hogy az éppen induló borászat számára nagyon rosszkor jött a járvány okozta válság. Éppen piacra kerültek volna a 2019-esek, éppen megkezdték volna Balfi úti vendéglátást, amikor a pandémia behúzta a vészéket. Mindezek ellenére töretlen hittel várják az idei tavaszt és nyarat, alig várják, hogy első látogatók megérkezzenek.
A Steiglernél természetesen kóstoltunk is, a 2020-as tételeket hordóminta riportunkban közöljük. Annyit elárulhatunk: 2020-asokra valóban nem túlzás a fenomenális jelző…
